2010. december

#50

Legyen boldog, békés karácsony.
És itt vagy mellettem. Elpihen 
csendesen a kis fejed rajtam.
Az emlékekbe félig belehaltan,
temetetlen heverek.
Kandalló melegét érzem,
A tested az enyémhez feszül.
Nézem a hulló pelyheket,
Mint keringenek, s bennem
Földet érve, a múlt mellénk ül.
Elveszik minden. A kezed a
a mellemen hamuvá ernyed.
Függő szemmel, a múltamat
bámulom. Semmibe vesznek
a percek. Nincsen semmink.
Ami volt elfelejtettem, ami
van nem érzem, s mi lehet
nem láthatom. Nem vagyunk,
csak a pillanat van. Meghittség.
Pihen a fejed a vállamon.
Legyen békés karácsony.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: ryoga, 2010. dec. 25. 0:06 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek

#49

Rekviem

Eljössz értem is majd, ugye?
Itt állsz majd az ágyam fölött egy téli éjszakán.
Kérdezed-e majd kit szerettem, mire vittem,
Mikor senki nem áll már kettőnk közé?
Egyedül leszünk, jól tudom, te leszel az
árny a lelkem helyén a világban.
És nem lesz semmi más.
Nem tudom, hogy fogok viselkedni.
Félek, mindent érteni fogok, és túl kevés lesz
a kérdésem, mint a múltkor a fogorvosnál
a fogínygyulladásról. Mondott pár szót
és a többit már untam.
De te nem szólsz majd. Nem szólsz
egy büdös szót sem, én pedig mivel
gyáva vagyok, majd udvariasan várok rád.
Szép, mondhatom. Már most értem, mintha
olvastam volna előző életem könyvét. Csak
már régen volt és a végét kicsit elfelejtettem volna,
de rögtön eszembe jut, ahogy odaérünk újra.
Pedig hazugság, mert nem történt még meg soha.
Látod? Már most félek, és nevetek magamon, a félelmen
és a kicsinyes gondjaimon, hogy úristen szerdán az egyetem
várja dolgozatom. Nehéz lesz, igaz. De attól félek, ha jól nézlek
Csak te vagy a nehéz, és ez az édes szenvedés itt nekem,
a gyengeségemmel és minden bajommal, ez semmiség.
Látni, hogy mint küzd más, elrettent, hogy milyen értékes
ez a semmiség, és én mennyire nem látlak még téged, és
hogy pazarlom ajándék óráim. Gyönyörű vagyok.
Megismételhetetlen és tékozló, mert nem tudom,
mikor jössz majd. Igazából úgy remélem, nem jössz.
Igen, látod? Ezt remélem. Nem nevetséges?
Adj neki békét, ki élni akart, s helyette téged kapott.
Nehéz köd ez, amit itt hagytál vállamon.
Egyszerre tanítod: Látod, meghalsz.
S egyszerre mondod: Élni kell.
Harcolni kell, míg lehet.
Tedd, amit tehetsz.
Míg hagyom.

 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: ryoga, 2010. dec. 4. 0:53 - címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek