Ryoga

2010. dec. 25.

Legyen boldog, békés karácsony.
És itt vagy mellettem. Elpihen
csendesen a kis fejed rajtam.
Az emlékekbe félig belehaltan,
temetetlen heverek.
Kandalló melegét érzem,
A tested az enyémhez feszül.
Nézem a hulló pelyheket,
Mint keringenek, s bennem
Földet érve, a múlt mellénk ül.
Elveszik minden. A kezed a
a mellemen hamuvá ernyed.
Függő szemmel, a múltamat
bámulom. Semmibe vesznek
a percek. Nincsen semmink.
Ami volt elfelejtettem, ami
van nem érzem, s mi lehet
nem láthatom. Nem vagyunk,
csak a pillanat van. Meghittség.
Pihen a fejed a vállamon.
Legyen békés karácsony.

2010. dec. 25. 0:06| ryoga |

2010. dec. 4.

Rekviem

Eljössz értem is majd, ugye?
Itt állsz majd az ágyam fölött egy téli éjszakán.
Kérdezed-e majd kit szerettem, mire vittem,
Mikor senki nem áll már kettőnk közé?
Egyedül leszünk, jól tudom, te leszel az
árny a lelkem helyén a világban.
És nem lesz semmi más.
Nem tudom, hogy fogok viselkedni.
Félek, mindent érteni fogok, és túl kevés lesz
a kérdésem, mint a múltkor a fogorvosnál
a fogínygyulladásról. Mondott pár szót
és a többit már untam.
De te nem szólsz majd. Nem szólsz
egy büdös szót sem, én pedig mivel
gyáva vagyok, majd udvariasan várok rád.
Szép, mondhatom. Már most értem, mintha
olvastam volna előző életem könyvét. Csak
már régen volt és a végét kicsit elfelejtettem volna,
de rögtön eszembe jut, ahogy odaérünk újra.
Pedig hazugság, mert nem történt még meg soha.
Látod? Már most félek, és nevetek magamon, a félelmen
és a kicsinyes gondjaimon, hogy úristen szerdán az egyetem
várja dolgozatom. Nehéz lesz, igaz. De attól félek, ha jól nézlek
Csak te vagy a nehéz, és ez az édes szenvedés itt nekem,
a gyengeségemmel és minden bajommal, ez semmiség.
Látni, hogy mint küzd más, elrettent, hogy milyen értékes
ez a semmiség, és én mennyire nem látlak még téged, és
hogy pazarlom ajándék óráim. Gyönyörű vagyok.
Megismételhetetlen és tékozló, mert nem tudom,
mikor jössz majd. Igazából úgy remélem, nem jössz.
Igen, látod? Ezt remélem. Nem nevetséges?
Adj neki békét, ki élni akart, s helyette téged kapott.
Nehéz köd ez, amit itt hagytál vállamon.
Egyszerre tanítod: Látod, meghalsz.
S egyszerre mondod: Élni kell.
Harcolni kell, míg lehet.
Tedd, amit tehetsz.
Míg hagyom.

2010. dec. 4. 0:53| ryoga |

2010. márc. 10.

Aztán mégis vége lett. Elmúlt minden hajlamom. Nem vagyok már grafomán. Sem túl humoros, sem hősszerelmes ifjú lélek. Nem fáj már a szépség, és egész jól elvagyok, ha nem ehetek néha és nem mehetek sehová, akkor is. Száműzetésben élek? Rab vagyok egy rendszerben, ami hatalmasabb nálam? Nem, szabad vagyok. Hogy miből fakad bezárkózásom nem is sejtem. Úgy tűnik, mintha én választanék így, néha azt látom, hogy összefognak a körülmények. De a végeredmény mindig ugyanaz, hogy újabb nap múlik el. És valahogy úgy érzem, mintha nélkülem tenné. Nem várom már a karácsonyi ajándékot, és nem különösebben izgat az egyszer talán megérkező nyár lehetősége. Nem tudom, hova lettek a barátaim, de nem is fáj, hogy eltűntek. Én a barátságot úgy képzeltem, hogy hordoznak majd a vállukon soha véget nem érő részeg estéken. Persze ez mindig is lehetetlen volt. Az viszont még lehetetlenebb már, hogy keresgéljem őket, vagy néha sörözésre buzdítsam, esetleg irodalmi estet rendezzek számukra. Soha nem volt így ugyanis, és most már biztosan tudom, hogy ahogy még soha nem volt, úgy velük már nem is lehet. Az ilyesmihez nem elég az új szándék, de új arcok és emberek is kellenek.

Ha azt kérdezem mi maradt, egy sötét termet látok magam előtt. Négy oszloppal, és forró lámpákkal. Ez van most, semmi más. A többi emlékeim vulkánjában olvadt össze. És szilárduló kéregként van jelen bennem. Egy dolog van most, ami ott pereg a mozivásznon állandóan az elmém előtt. Remélem, új kezdődhet. Egy embert tudok egyelőre átmenteni, aki lát engem, aki majd az újrakezdéskor is velem maradhat. Ha segít.

2010. márc. 10. 17:52| ryoga |

2009. okt. 20.

Szikrát hány a félelem;
Hova fusson védtelen?
Nem hiába az életben
minden kincsben kétkedtem.

Semmi sincsen.
Minden ajándékot
Visszavesz a jószándék.
Nekem csak a hibáim maradnak.

Ahogy a szemedbe nézek ezer világot látok.
Megfoghatatlan mélységet. Jáde csillogása
messzi Kelet csábító fényét visszahozza
bús európai felnőttségben gyermeki szikra
úszik tova. Féltem, mert ilyet még nem láttam,
s minden vonzó e fojthatatlan árvaságban.

Puha rét, hűs domb, a langyos napfény hord
minket a hátán, varázsszőnyeg az ingem
és kebled a párnám. A nyár utolsó napja.
Ezeregy éjszaka múlt azóta már. Ígértem
egy csillagot, de mégis megbántottalak
szörnyeteg vagyok, nagyúr, élőhalott.

Mi lehet annak a mentsége, aki ennyire szeret?
Engem kell megmenteni. Menteni, ha lehet.
Ha mégis lehet.

2009. okt. 20. 12:24| ryoga |

Csendben

Bánkódni ugyan érted már nem fogok.
Ezt a szerepet túl sokáig játszottam.
Élveztem a színpadot tetszhalottan.

Mégis mi ez a megmozduló csendben?
Magányos némaság kúszik rám.
Halk gyász fátyla lepi éjszakám.

Ilyen csendet nem hallottam sohasem.
Zuduló fájdalom ilyen csendes
Az elszorított erekben.

A halál ilyen csendes.
Vagy az ördög a tengeren.
Nem is az ördög csak a hajó.

Fültépő csendre panaszkodom.
Szörnyű csend, mint a Semmi.
Alig hallható.

2009. okt. 20. 11:02| ryoga |

2009. okt. 8.

Nos Ez már elég régi kép, de ez van, azóta rövidebb a hajam.

2009. okt. 8. 21:18| ryoga |

2009. szept. 20.

Jajj! Úgy tennék fel már képet, de igazából csak a Luca telefonján vannak olyanok, amiken látszunk is, mert az én telefonomon egy szar a fényképező. De mind1:) A lényeg, hogy tegnap voltunk a Tabán moziban, és megnéztük a Rockhajót. Sikerült valahogy kifognunk egy ingyenes vetítést :) Mindnekinek ajánlom ezeket a kisebb mozikat, Művész, Toldi, Tabán, mittomén :D Ezek annyira hangulatosak! Nem ilyen összepopkornozott multiplex, hanem FILMSZÍNHÁZ. A művészben az úr tarantinot néztük, még múlt héten. Mind két film adta:)

Aztán tegnap este még összeszedtük magunkat, és elmentünk éjszakai vidámparkba:) Csak, hát nem is sokadiknak a top scanre ültünk fel, és lehet, azért, mert egésznap nem ettem rendesen, de iszonyúan rosszul lettem utána :D És alig lehetett összevakarni. Utána még próbálkoztunk a break danceszel, de attól se lett jobb :D Szóval megállapítottam, hogy nyomi vagyok, de ennek ellenére, asszem tök jó volt és megérte. És hazafelé a metron felváltva csicsikáltunk. Először én az Ő ölében az állomáson, aztán Ő az enyémben a metron :) De itthon még nem tudtunk aludni rögtön.

Az utóbbi két hétben, sok fele jártunk itt Pesten, igyekszem kihasználni a jó időt, meg azt a kevés szabadot, ami megadatott. És minden olyan szép tud lenni a múló nyár utolsó pillanataiban. Ma meg a Kővirágokban voltam. 9-től 17-ig. Arról még nincs mit mesélni. Fura újra klasszikus éneket tanulni. De nagyon jó kórusozni. Meg szolfézst tanulni! Már úgy vágom a dórémifászólát, hogy csak na.

2009. szept. 20. 21:59| ryoga |

2009. szept. 12.

A félelem

A félelem az ismeretlen.
Úgy ismerlek, mint a tenyerem.
Félni akarok, inkább fájjon.
Ha fáj, azt már nem bánom.
Szorongassa a gyomromat
a rémes pók. Hálójába fúlva
vadásszon rám. Azt akarom,
ne legyen nappalom, csak
tetszhalott éjszakám.
Nemző tehetetlenségben
szenvedve egyedül álljak.
Jól ismert barát a magány.
Vágyódásba lengve hintázzak
A rémességek cirkuszán.
És ne legyen talaj a lábam alatt.
Ott csússzak, ahol a fény se jár.
Szabadon a nincstelenségben.
De nem megy. Nincs félelem.
Hogyan szerethetlek?
Nem tudom. Mért van rá alkalom?
Miért is vállalom? Itt vagy Te,
És Én ott leszek Neked.

2009. szept. 12. 14:03| ryoga |

2009. szept. 8.

Egyetem

Milyen érdekes! Immár harmadéves egyetemista vagyok. Az ELTE-BTK gyakran tűnt idegennek és haszontalannak számomra, de rájöttem, hogy legalább olyan fontos része már az életemnek, mint a színészet. Így harmadévesen kellemes csalódások érik az embert. Például nem szenvtelen érzés, amikor a professzorok, vagy más óraadók felismernek az órájukon; mintegy "régi bajtárs"-ként üdvözölnek, pusztán azzal, hogy rád néznek, és fejből felírják a neved a jelenléti ívbe. Talán még arra is emlékeznek, hogy mit alkottál eddig, és sejtik, hogy mit várhatnak tőled, és ezzel elégedettek. Majdhogynem szeretettel látnak; ez bevallom egy kis büszkeségre ad okot. Az eddigi óráim nagyszerűek ígérkeznek. Remélem ez a félév hasznos munkával fog telni. Már nem félek a munkától, és nem idegenkedem attól, amit csinálnom kell. Hiszen, mint mondtam - igaz, így még nem mondtam, de most mondom -, ez az életem.

2009. szept. 8. 15:22| ryoga |

2009. aug. 27.

Honey and Clover

   A szerelem nem egyszerű dolog. Honey and Clover. Nem értettem eddig, hogy mit jelenthet ez, hogy méz és lóhere, de most hirtelen elkezdtem kapizsgálni. Hiszen ez maga a szerelem! Ragadós és édes. Aranyszínű, értékes, és egy kanál már túl sok belőle. Ettetek már mézet nagykanállal? Meg lehet tőle fulladni.
   A lóhere nem ritka növény, a széles, zöld rétek tele vannak vele. Mégis nagyon nehéz négylevelűt találni. Ha talákozunk a legjobb barátainkkal, és netán mind hajlandóak is nekünk segíteni egy szellős tavaszi napon, akkor sem valószínű, hogy sikerül megtalálni sötétedésig az áhított négylevelű lóherét. Mindenki kimerülten zuhanhat az ágyába, és ha nem fogja meg a kezed az egyik jóbarát, el is felejtheted, hogy milyen jó volt keresni, és úgy érezheted, vesztettél. Pedig négylevelű lóherét midenki talál. Csak legtöbbször olyankor, amikor nem is számít rá és csak bágyadtan üldögél az eget nézve.
   Nem egyszerű a szerelem, évekig képesek vagyunk sóhajtozni valaki után. Édes-keserű érzéseinket ápolgatni, félteni azt, aki minket szeret. Hajlamosak vagyunk nem észrevenni és elmenekülni előle, hazudni magunknak és elfelejteni. És bezárni előtte az ajtót, amikor a küszöbön áll. Hajlamosak vagyunk megriadni, amikor úgy érezzük, túl édes és fullasztó. És kimondani olyan pillanatokban, amikor a legbánatosabbak vagyunk és senki nem számít rá. Képesek vagyunk megváltoztatni a világot!

2009. aug. 27. 16:22| ryoga |

2009. aug. 23.

Eltűnt. Kerestetik.

Eltűnt egy fiatal lány. Kerestetik. Jellemzői: alacsony, vékony alkatú, szinte kislányos termetű, alig 45kg, 15éves, ámde kisugárzásra felettébb nőies. Hosszú, barna hajú, vékony nyaka van, kecses keze, magabiztos megnyilvánulásai, nőies idomai, kellemes illata. Szép, megnyugtató hangja van, vidám, élénk beszéde. Ha felismerik, kérem jelezzék, hol látták utoljára. A nyomravezetőé fele királyságom.

Nem értem, mért nem találom sehol. Utoljára tizenhárom napja láttam, és két napja váltottam vele üzenetet. Azóta elérhetetlen a telefonján. Már mással is megpróbáltattam. Egyszerűen féltem. Mi ez a furcsa megnyilvánulás tőlem? Azon tűnődöm látom-e még valaha. Mért kell, ezen rágódjak?

2009. aug. 23. 19:03| ryoga |

A felemmel

Ha kérdeznének, elsuttognám
a néma falaknak
Mennyire árnyéka vagy csak
immár régi magadnak.
Hogy megfakultál. Milyen más
ma a boldogság.
És a hazugság milyen egyenes,

biztos talpon áll.

Beszélgetnék veled

egy hosszú éjszakán át
Megsértenélek, megsértenél.
Unottan hallgatnák a csillagok
Lábukat lógatva

a nyári éjjel egén.
Hallgatna a Hold minket,
a fejét szótlanul csóválná.

Nem értene semmit.
Elfordítaná vén ráncait.

A kezed a kezembe venném.

Bíztatnálak, valahol érzem

Erre van szükséged.

A világ fogott össze ellenünk
S elvette lelked elől

a szüzességet.

Valahogy mégis óriás lettél.
Elhallgat a tücsökzaj,

ahogy suttogni kezdtél.
Letagadsz mindent,

amit mondanék neked.

Elnémítod a meséimet,

és éled védtelen az
Életet!

2009. aug. 23. 18:40| ryoga |

2009. aug. 20.

Vronszkij

Kénytelen voltam én feltenni újra az Álmot küldj, halálos éjt! Az előző link nem él, viszont itt az új, kérlek nézzétek meg sokan: http://www.youtube.com/watch?v=dz2B6OILPlk

2009. aug. 20. 13:59| ryoga |

2009. júl. 23.

Álmot küldj, halálos éjt

Szánj meg hát sötétség... Hisz élnem nincs kiért

http://www.youtube.com/watch?v=BD4g-_0sF9g

2009. júl. 23. 0:09| ryoga |

2009. júl. 7.

Emlékezni

Ennek talán van címzettje, mert ez most így alakult. De ugyanúgy, mint a többi írás, vers vagy akármi valójában Rólam (...). Nem célja, megváltoztatni, megbántani senkit. A szépségért van, és mert ez vagyok én.

Vajon gondolsz-e majd rám
sok év múltán.
Ha a rég összegyűrt képek
is megfakultak.

Mikor az elfeledett

Szenvedélyek hamvait

Elkergeti egy kósza szél

Olyan régi lesz az emlék.

A szekrénybe zárt leveleket

Elnyeli a mély
És nehezen idéződnek
fel újra a régmúlt percek.

Tényleg elfeleded milyen

Barna volt a szemem
és milyen méretű a szám?
Már magam is elfeledem.

Sajog a kulcscsontom.
Fáj, mert hozzám tartozik.
Régi böködések nyomait

Sem őrzi. Újra az enyém.

Soha nem voltam még

Ilyen. Enyém a fülem.
Az orrom, a szívem, a szám.
Szabad vagyok istenigazán,

Egész.

Már látom:

Feledni könnyű,

Emlékezni nehéz.

2009. júl. 7. 23:19| ryoga |

2009. jún. 23.

(tehát) Aprók 2.

Ne szédelegj. Szedd magad össze.
Pár apró dolog nem tehet tönkre.
Öregedés. A tested összeomlása.

Ugyan már. Hiszen a lelked végtelen.
Úgyis olyan kell, akinek nem a tested
számít. Mondhat bárki bármit.
Az igazi szép örökre szép marad
Nem múlik, nem villámlik.

2.
Találkoztunk. A füvön mindenütt farkasok legelésztek.
Elszendergette szavaid az enyészet. Ujjaim rezgőn
kívánták az ajkad. Vigyázz ránk, Nagy Ég Fent.
A farkasok harapnak, a farkasok harapnak.

3.
Meguntalak. Meguntalak jónak hinni.
Azt figyelni hogy a kis mocskos játékaid
Mögött mennyi az őszinteség. Szinte semmi.
Jobb volna helyre tenni. Ha vérnyalábot az ingeden
Már nem rejtenéd. Áldozatok. Áldozatok vagyunk mind
Se szerelem, se érzelem, az emberben nincs többé emberség.

Kereslek, de nem talállak. Nincs a vétkezőknek bűnbocsánat.

És aki bűnt követett is el, nem hagyja a bűnhődést. Nem fog
rajta. Nem létezik már az a fajta. Minden a más hibája. Az Isten
Így akarta, a körülmények összejátszása az egész. Semmi sem történt.
Szembe nézni nem lesz elég merész.

Én bezzeg pofán köptem.
Szembe fordultam meggyötörten, de megvetően. Kellő erővel
vissza löktem. De a hibákért nincs, aki megbocsásson, feledjük el.
Feddjük el új bűnökkel. S majd egyszer ajándékba kapva, élhetünk
tisztán és édesen, DE bűneinktől kárhoztatva.

Nincs több vicced. Minden amit mondasz korhadó füst,
kialudt tábortűz. Víg hahotáknak isteni színjátéknak

Lomha füstje reám száll. Sanda szemed és minden köhintésed
hidegen hagy, nem ér fel hozzám. Irigyen bámulsz, ahogy
fürdöm a tiszta füstben. Véletlen volt csak, hogy veled
szemben ültem.

2009. jún. 23. 23:47| ryoga |

Újabb Aprók!

Hogy ne érje szó a ház elejét, hogy nem írok vámpír-farkasemberekről, hát nem írok... Viszont helyette ellátom a jónépet 5 újabb kis költeménnyel! Az Aprók visszatérnek! Kérek mindenkit, aki elolvassa, hogy legalább ahhoz, ami a legjobban tetszett írjon annyit, hogy "na ez".
Egyébként nincs sokminden. Volt nemrég gála, de sajnos aki miatt a szívszorítóan szép, és dögnehéz Anna Karenina-Álmot külddj, halálos éjt dalt énekeltem, nem tudott ott lenni, hogy megnézze. Szerencsére ezekkel az érzésekkel már rég szembenéztem, ami művészileg sokat vitt előre, ezt bátran állíthatom.
Még egy vizsga van, holnapután. Az utóbbi idők vizsgázásai miatt no buli, ezért a nőneműek érintése kimondottan hiányzik, ha érted mire gondolok :) De remélem mostmár itt a nyár és ez csak jót jelenthet! Kedves lánybarátaim érettségiztek, Zsanka, Rátonyi, Szandi, mind ötösöket kaptak jobbára, ezúton is gratulálok nekik! Reni és Kinga barátnőcskék pedig lehúztak a Balcsira dógozni. Szívás, hogy ilyen rossz idő van. Le akartam énis menni hétvégén (letolni a kis seggemet, ahogy Reni fogalmazta), csak elkapott a heveny NÁTHA-lál. Hétvégén osztálytali, majd vidámpark. Ihajjcsuhajj!

2009. jún. 23. 23:32| ryoga |

2009. jún. 17.

Potyautas a Youtube-on :D

Ezt a guitar hero-t a Milán csinálta egyes-egyedül, önszándékból! :D Nagy tapsot kérünk neki! :D És köszönet!

http://www.youtube.com/watch?v=KrCdYUNgd-c

Potyautas! In Guitar Hero :)

2009. jún. 17. 16:22| ryoga |

2009. jún. 12.

Weöres Sándor: A holdbéli csónakos

Hihetetlen! Kalandos játék húsz képben, színmű, bábjáték, musical :)

Az ókor mesés idejébe viszi vissza az olvasót, feltűnik néhány ismert név (Huang-ti, Menelaos, Helena, Bolond Istók, Paprika Jancsi), keleti és európai mítoszok szereplői is, de ez mind összefolyik a Weöres fantáziája által megteremtett sajátos harmonikus a történelem homályába vesző világban.

Felcsendül sok-sok népdalszerűen megkomponált dal, nép csúfolók, szerelmi énekek, virágénekek:

"Sej, elaludtam,
Sej elaludtam
Álló víz partján
Álló víz partján." (WEÖRES 1981: 491)

"Jui néni, Kati néni
- letye-petye-lepetye -
üldögélnek a sarokba,
jár a nyelvük, mint a rokka
- letye-petye-lepetye! -" (WEÖRES 1981: 510)

Továbbá a Petőfi, vagy Arany népies költeményeit idéző stílus, ide a mű fő dalát egy is említhetem:

"... eleget sírtam a födli porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbéli csónakos, te légy a párom." (WEÖRES 1981: 511)

Számomra szórakoztató volt a sok különféle versbetét, amikhez gyakran zenei utasítások is társulnak. Weöres zenét és látványvilágot is képzelt a színműhöz. És bár csak némán, magamban olvastam, mégis nagyon el tudta ragadni a fantáziámat, és el tudtam képzelni, mikor milyen zene és látvány illik a műhöz. Képes volt megszólalni.
A karakterek mesei hagyományokra támaszkodnak, merítenek az ókor mítoszaiból, az istenvilágban keveredik a görög mitológia, a sámánizmus, a bálvány imádás. Mesei és homéroszi fordulatok, lányrablás, varázslás, hadakozás, bolyongás, mint Odüsszeusz. Nagyon színes a paletta, de olyan finoman símulnak össze!
Az egész számomra azt éreztette, hogy igen, az ember végtére is csak ember, és akárhol éljünk, a hiteink a gondolataink, valahogy mind egy tőről fakadnak, és mind összeférnek egymással. Erre bizonyíték, hogy Weöres milyen szép mesét csinált.
Emelett nagyon emberközeli is lett. A szép hercegnő az isteni szerelemről álmodik, mikor a boldogságot rejtő valaki közelebb van hozzá, mint hinné, de milyen sokat kell vesződni, mire erre rájönnek. Valahogy egy kicsit a Love Hina történetére emlékeztet, bár másmilyen a hős. Nem épp szerencsétlen, de ugyanúgy nem férnek össze az elején a hercegnővel :)
Ja és a történet rendkívül humoros amikor kell, de mégis feszült tud lenni, ötvözi a régi Star Warsok vagy Az ötödik elem hangulatát is számomra :)
Annyira jó volt, hogy rögtön a kétórás olvasás után (vizsgára kell) írok is róla, pedig egy lusta disznó vok, de mégis, szóval ez tényleg valami! :)

WEÖRES Sándor, A holdbéli csónakos = WEÖRES Sándor, Egybegyűjtött írások 1, Magvető, 1981. 453-528.

2009. jún. 12. 16:45| ryoga |

2009. jún. 7.

aprók

A világ nagy
Te meg kicsi vagy
Elmerülhet hited egy kanál vízben
De elmerülhet benned a végtelen
Ha hited élteted

Ha most meglátnálak szólni sem tudnék
A szavak a számban porig égnek
Langyos füstjük útnak indul
Vágyva, vágyva a messzeséget.

3.

Fehér asztalon, sárguló emlék
Sárguló emléken vérvörös festék
Vérvörös festéken, stigma a
testékszer. Mindent elfeledni!
Nem mondtam elégszer?!

4.

Négyszólam. Kórusban zengi az éjjel
Félholtan fekvő szenvedéllyel.
Első a fülledtség. Második a homály.
Harmadik a csend. Negyedik a magány.

Nem hív az álom. Hiába várom.
Örök álmosságot átkoz és mégis hívogat
a Világ. Símogat egy gondolat
hogy egyszer mégis megtalálom.
Feltámadni. Mindenáron.

2009. jún. 7. 0:53| ryoga |